A Repüléstudományi és Hajózási Tanszék 2021. január 1-én jött létre, a Vasúti Járművek, Repülőgépek és Hajók Tanszék szétválásával.
A műegyetemen először Bleriot budapesti bemutató repülései után indult mozgalom aviatikai tanszék megnyitásáért. 1910 – 11 – ben az Egyetemi Tanács felkérésére Bánki Donát professzor előadásaiban külön foglalkozott a repüléselméletével. A korra jellemző, hogy a kereskedelmi miniszter több kiváló képességű mérnök külföldi tanulmányútjait finanszírozta, hogy az új technológiákat minél könnyebben elsajátítsák.
A BME 1920 őszén elméleti pilótatanfolyamot indítottak 50 hallgatóval. Részben a békediktátum elleni tiltakozás jegyében az újdonságokra mindig fogékony, lelkes egyetemisták 1921 november 10-én megalakították a Műegyetemi Sportrepülő Egyesületet (MsrE), hogy „A technika e legmagasabb hajlékában ápolják a legnemesebb sport, az emberi repülés ügyét”. Az egyesület meghatározó szerepet töltött be a magyar repülés, repüléstudományok és repülőgép-építés terén a két világháború között.
Az 1922 – 23 – as tanévtől kezdődően a Gépészmérnöki Osztály a kiváló repülőgéptervező Melczer Tíbor, „Repülőgépek elmélete és szerkezettana” címmel külön tantárgyban tart előadásokat, melyeket 1934-ig, 11 éven át adta elő fakultatív tantárgyként.
1926-ban jelentős társadalmi akció kezdődött, hogy a műegyetemen alakítsanak meg egy a repüléssel foglalkozó tanszéket. A kezdeményezést felkarolva a Magyar Aero Szövetség jól megalapozott beadvánnyal fordult a Vallás és Közoktatásügyi Miniszterhez, melyet a szövetség elnöke, József Ferenc dr. főherceg irt alá. Az Aviatikai Értesítő 1926. évi augusztus-szeptemberi számában is „Aerotechnikai tanszéket a Kir. József Műegyetemnek!” címmel megjelent előterjesztés a kialakult biztonságos, szervezett légiközlekedésre hivatkozik és megállapította, hogy „Az előrelátható további fejlődés következtében a repülés a jövőben minden eddigit meghaladó súllyal fog latba esni az államoknak úgy védelmi rendszerében, mint békés viszonylataiban, s ezért a kormányzatok azt aviatikát mindenütt az életbevágóan fontos államügyek közé sorolják”.
Az 1930-as évek elején a jelentős változásokat vezettek be a műegyetemi oktatásban. Az Egyetemi tanács az 1929 július 31-ei ülésén határozatott fogadott el, hogy a Gépészmérnöki Osztályon a továbbiakban A.) Általános gépszerkesztői, B.) Elektronikai és C.) Mezőgazdasági tagozatokon folytatják a képzést. Az A tagozat IX. félévében „Aerotechnika” címmel egy kötelező tantárgyat vezettek be, mely heti 3 óra előadást és heti 4 óra gyakorlatot jelentett. Igy először az 1933/34-es tanévben kellett a hallgatóknak vizsgakötelezettséggel foglalkozniuk a repülés kérdéseivel. A hallgatóknak év közben számítási és kisebb szerkesztési feladatokat is meg kellett oldaniuk. Az előadásokaT Melczer Tíbor tartotta. A gyakorlatokat egy fiatal gépészmérnökre, az 1933 december 1-ével a III. Gépszerkezettani Tanszékre fizetés nélküli tanársegéddé kinevezett Rácz Elemérre bízták.
A műegyetemi felterjesztés arra is rámutatott, hogy „... az aerotechnikai tanszék hiánya az egész magyar repülés ügynek mérhetetlen nagy kárára van. ... Az aerotechnika olyan fejlettséget ért el, hogy valóban csonka az a műegyetem, amelyen nincsen számára külön tanszék. ... Eltekintve a tanszéknek az iparra és közlekedésre való sokoldalú kihatásától, valósággal nemzeti becsület kérdése, hogy végre a magyar műegyetemen is felállíttassék ez a tanszék. Az aerotechnika tanszék sikeres munkájához elválaszthatatlanul hozzátartozik a kapcsolatos laboratórium is, mert a repülőgépek szerkesztése, építése, működése nagyon terjedelmes ás változatos kísérleti vizsgálatok felhasználását kívánja meg. …”
A minisztérium a felterjesztés alapján - a minisztérium államtitkárának, Anderlik egykori professzorának Dr. Szily Kálmánnak a hathatós közreműködésének a hatására – az aerotehnikai tanszék létesítésére alapberuházásként 300.000 pengőt, működési költségekre pedig évi 30.000 pengőt adott a kinevezendő tanáron kívül három segédtanár illetményére. A támogatást az akkor súlyos gazdasági helyzet ellenére az 1934/35-ös gazdasági évtől biztosították. 1934-ben a minisztérium a létesítendő tanszék élére - a Műegyetemi Tanács és a Gépészmérnöki Osztály javaslatára pályázat kiírása nélkül, meghívás alapján – Dr. Anderlik (Abody) Elődöt, a Légügyi Hivatal tudományos osztályának a vezetőjét nevezte ki egyetemi nyilvános tanárként.
Az intézet személyi állományát erősítendő Fényes Iván adjunktust és Varga László mérnököt 1936 tavaszán ösztöndíjjal amerikai tanulmányútra küldi, majd Rácz Elemért 1937 október 1-től fizetéses tanársegédé nevezik ki. Fényes 1939-ben távozott az intézettől. Utódja Vörös Imre lett, aki óriási munkát végzett a két szélcsatorna vasszerkezeti elemeinek a tervezésében, de 1940 októberében nyilvános rendkívüli tanári kinevezést kapott a Gépelemek Tanszékre. Utódja Gruber József volt, akit Kovásznay László váltott ezen a területen. Kovásznay később a baltimore-i egyetem Aerodinamikai Intézetének vezető tanára volt.
Az 1936-tól elindult fejlesztések eredményeként a műegyetemen kialakult a repülő-mérnöki képzés lehetséges műszaki, infrastrukturális és humán háttere. Egy sor olyan egyetemi állásban, vagy meghívott szakértőként, oktatóként dolgozó munkatár jelent meg, akik magas fokú elmélet és jelentős repülőgép tervezési, építési, vizsgálati tapasztalattal rendelkeztek. Az egyetemet ért jelentős személyi veszteségek ellenére a szakember gárda készen állt a repülőmérnök-képzés megindítására.
A II. Világháború jelentős változások hozott. 1949-ben a Népköztársaság Elnöki Tanácsa törvényerejű rendelettel megalapította a Budapesti Műszaki Egyetemet (BME), a műegyetem jogutódját. A BME megkezdte az új egyetemi rend és az új tantervek kidolgozását. A katonai és a polgári repülés fejlődése megkívánta egy repülőmérnöki képzés beindítását is. A gépészmérnöki kar hat tagozata közül az egyik - először a történelemben - a repülőmérnöki oktatás volt. A döntést a HM Légierő Parancsnoksága is támogatta. A képzés szakmai hátterét az Aerodinamikai és a Repülőgépek Tanszékek, valamint meghívott előadók biztosították. A képzés szervezésében kiemelkedő munkát végzett Rácz Elemérnek, aki később 1972-ig vezette a Repülőgépek Tanszéket és meghatározó szerepe volt abban, hogy a tanszéken olyan munkatársi gárda alakult ki, amely mindig elkötelezett maradt a repüléstudományok mellett.
Az ötvenes hatvanas években dr. Rácz Elemér professzor vezette tanszék meghatározó szere-pet játszott a hazai repülőgépész képzésben és kutatásokban. Az 1956 utáni reform hatására a magyar repüléstudomány teljes elsorvasztásakor a hadmérnökképzés megszűnése után a Köz-lekedésmérnöki Karra került tanszék elvesztette a nevét, és 1972 – 91 között Aero- és Termo-technika Tanszékként működött dr. Pásztor Endre professzor irányítása alatt.
A repülőmérnök oktatásban a következő szakmai és speciális tantárgyakat adták elő: Vízgépek II. (Pattantyus Á. Géza), Szárnylapátos vízgépek (Gruber József), Gázdinamika (Gruber József), Repülőgép aerodinamika (Vasy Géza), Aerodinamikai mérés (Blaho Miklós), Repülőgépek (Rácz Elemér), Repülőgépek tervezése(Varga László), Repülőgép szilárdságtan (Petur Alajos), Repülőgép elemek (Samu Béla), Vitorlázó repülőgépek (Rubik Ernő), Repülőgép motorok és gázturbinák (Brodszki Dezső), Repülőgépek villamos felszerelése (Almási György) , Repülőgép műszerek (Marton Vilmos), Repülőgép gyártás (Rudnay Guido), Repülőgép tájolás, légi közlekedés (Horváth Barna), Különleges repülőgépek tervezése (Horváth Kálmán), Repülésüzemeltetés (Horváth Kálmán), Meteorológia (Tardos Béla), Haditechnika elemei (Nagy Artúr). A képzés sikereit a műegyetemi oktatói gárda és a Repülőgépek Tanszék által megszervezett külső előadói kar óriási tapasztalata és kimagasló szaktudása is hozzájárult.
1991-ben, a rendszerváltást követően, a repülőgépész-képzés kiteljesedésével a tanszék visszakapta régebbi nevét, és vezetését ugyanezen időtől kezdve 2013-ig Dr. Rohács József látta el. Mivel a tanszék egyúttal a hajóépítő gépészképzés anyatanszéke is ezért a teljes neve Repülőgépek és Hajók Tanszék lett. A tanszék a következő 30 évben sikeresen kapcsolódott be a nemzeti és nemzetközi kutatás-fejlesztési folyamatokba, újraindította a repülőmérnöki képzést, és jelentős segítséget nyújtott a légiközlekedési mérnökök képzéséhez, szakember utánpótláshoz.
2013-ban az egyetemi felső vezetés döntése hatására, a tanszék összeolvadt a korábbi Vasúti Járművek és Járműrendszeranalízis Tanszékkel, és vezetését 2013 őszétől Dr. Rohács Dániel látta el. A következő 7 évben számos fejlesztés megy végbe, melyek hatására (i) jelentősen bővült az oktatási tevékenység (elindult 2015-ben az ATM specializáció, 2016-ban az Aviation Engieer / Aviation Specialist angol nyelvű szakirányú továbbképzés, pilótaképző program, 2021-ben az MRO angol nyelvű duális képzés), (ii) megújult az infrastruktúrális és labor környezet (pl. FNPT II szimulátor elhelyezés, ATM, MRO, CFD labor kialakítás és komplett tanszéki felújítás), (iii) számos számottevő nemzeti és nemzetközi k+f megbízást koordinál, valamint (iv) tovább bővül a tudományos tevékenység.
2021 január 1-től a megváltozott piaci hatások, elvárások, állami szerepvállalás, és a légiközlekedési szakember utánpótlás garantálása érdekében a Tanszék szétvált a vasutas szakterülettől, és megalakult a mai Repüléstudományi és Hajózási Tanszék, melynek vezetésére Dr. Rohács Dániel kapott felhatalmazást. Legfontosabb oktatási, kutatási tevékenységek a légi- és vízi jármű tervezés, a modellezés & szimuláció, a pilótaképzés, az MRO, és az ATM & UTM ágazatokra terjednek ki. Mai aktív kutatás témák az elektromos és hibrid hajtásrendszerek légijárművekbe integrálása, a fenntarthatóság kérdései, a pilótanélküli és koncepcionálisan új légi járművek tervezési módszertana, konfliktus és forgalom management, az autonóm légijárművek üzemeltetése, valamint humán faktor területekhez köthetőek.